|
Akril, olaj, pasztell AKRIL – OLAJ – PASZTELL
Rövid, hasznos tudnivalók kezdőknek
1. Alapismeretek
Készítette: Gálosné Szűcs Emília festész
Aki szereti a színek kavalkádját, próbálja ki ezeket a technikákat is. Lépésről lépésre haladok.
Néhány konkrét festményen is bemutatom, jelzem a legfontosabbakat. Több helyen összevetem az akril-, az olaj- és a pasztell-festés jellemzőit. Így talán egyszerűbb és áttekinthetőbb ez a hatalmas témakör.
A szövegben kiemeltem a kevésbé ismert fogalmakat.
Papír és / vagy vászon.
Megfelelő minőségben az akril és az olajkép bármelyiken készíthető. Nem részletezem, mert szakkönyvekben elolvasható, de szerintem érdemes a vásárlás színhelyén tájékozódni, kérdezni, mert nagyon sokféle van, és nem mindet lehet egy- azon boltban kapni. Hasznos megoldás kisebb papírokon kipróbálni, melyik mire jó. Ez utóbbi az én esetemben bevált.
Az olajképhez használt vásznat alapozni kell. Lehet ilyet készen is kapni vakrámára feszítve vagy hatalmasa tekercsben. Otthon egyszerű, akrilit alapú falfestékkel is lehet alapozni. A lényeg ugyanis az, hogy ne szívja be majd a vászon az olajfestéket.
A pasztell-papír is sokféle. A felület érdessége meghatározó, hogy melyik pasztelltípust használd. Próbálgasd ezeket is különböző kis rajzokkal.
1. Előrajzolás:
AKRIL
ceruzával nagyon halványan
vagy hígabb, egyszínű akrillal
vékony vonallal
OLAJ
hígabb – barnásvörös akrillal
vagy vékonyan barnásvörös, ill. olívzöld olajjal vonalszerűen vagy nagyobb foltokban
(Lásd az önarckép 1. lépését!)
PASZTELL
magával a krétával
vagy grafittal/szénnel
2. Képszerkesztés:
Kezdetben pontosan tervezzük meg a képeink minden négyzetcentiméterét, a klasszikus szabályok szerint:
a) központba állítva, szimmetrikusan – bár egy kicsit mindig mozdítsuk el egyik irányba, úgy szebb lesz a kép.
b) Vezessük a tekintetet a fő téma felé – pl. egy vonallal, úttal, tárgycsoporttal, színnel stb. (Lásd Wallenberg-emlékmű)
c) Az aranymetszés horizontjába állítsuk a legfontosabbat.
d) Hagyjunk minden szélen nagyobb, üres felületet, nemcsak a képkeretezés és a paszpartuzás miatt, hanem, hogy levegősebb legyen a képünk.
e) Egységet mutasson a kép, nagyon távol ne lógjon ki belőle semmi, illetve, ha kell, az üresebb terekre is tervezzünk apróbb összekötő elemeket a kompozíción belül.
Eltérhetünk később ezektől, izgalmasabb lesz a véletlenszerű vágásokkal, sőt, „amputálásokkal” a képünk, de ezzel az impresszionisták óta megszokott eljárással csak később éljünk, amikor már „van szemünk a látásra”.
ESZKÖZÖK
2. Festékek:
a bőség zavarával küzdünk, ha bemegyünk egy művészboltba, és anyagilag is elképesztő árakat látunk. Javaslok egy készen kapható, olcsóbb alapkészletet olajból. Általában 12 darabos. Minden szint ki tudunk keverni ezekből is.
Akrilból kezdethez elég 9 szín: fehér, fekete, citromsárga (fakó kadmium), narancssárga (kadmium narancs), vörös (kadmiumvörös), (alizarin kármin) piros, (kobalt)kék, (ultramarin)kék, (permanent) zöld
Mind akrilból, mind olajból vegyünk még hozzá egy fehéret, mert ezzel majd remekül tudunk dúsítani és árnyalni.
3. Hígítók:
méregdrágák olajkép esetében. Legegyszerűbb venni egy liter szintetikus hígítót, amit a festékek kikeverésére, soványfestéskor, valamint az ecset elmosásakor használhatunk. Javaslom, hogy az elszínesített hígítót ne öntsük ki, gyűjtsük össze egy lezárható befőttes üvegbe, és amikor újra festünk, leönthetjük a tetejéről a majdnem áttetsző hígítót, újrahasznosíthatjuk, alul marad a zagy. Anyagtakarékos megoldás!
Ecsetmosásra is hígítót használhatunk. Majd mosószappannal töményen mindaddig tisztogassuk az ecsetet, míg szín nem jön már belőle. Utána szárítsuk, de felfelé állítva!
Az akril vízzel hígítható, de túl gyorsan szárad, ezért célszerű venni hozzá száradáslassító folyadékot.
Az ecseteket is vízzel tisztítjuk.
Puha ruha, kéztörlő vagy közönséges WC-papír is kell a munka közbeni gyors ecsettisztogatáshoz.
4. Színek, színskála, színkeverés:
Készíts magadnak a táblázatnak megfelelően egy-egy színskálát, illetve egy-egy szín vastag vonalát húzd át különböző színű sávokkal, és nézd meg, hogy keveredve milyen színeket kaptál! Segíteni fog a színkiválasztásodban is.
Elsődleges
sárga- piros-kék
Másodlagos
Az elsődlegesekből keverhetők ki:
narancs- lila-zöld
(piros+sárga = narancs
piros+kék = lila
sárga +kék = zöld)
Harmadlagos
Egy elsődleges és egy másodlagosból:
sárga-narancs, piros-narancs, piros-lila, kék-lila, kék-zöld, sárga-zöld
Analóg színek
A színkeréken egymás mellett helyezkednek el, árnyalatok
Komplementerek
Olyan színpárok, amelyek a színkeréken egymással szemben vannak:
sárga - lila
piros - zöld
kék - narancs
Minden színt fehérrel tudsz világosítani. Vagy fehérbe keverj egy icipici színt, hogy világos legyen!
Lényeges a színeknél az árnyalat, az érték (világos-sötét), az intenzitás (élénk-tompa).
Ja, és persze vannak szubjektív színek, amelyek a festés közben ránk gyakorolt érzelmi hatásokat tükrözik. Érdemes megfigyelned, melyek ezek!
Vigyázz, mert száradás után kicsit változnak a színek: az akril sötétedik, az olaj kicsit módosul.
Ha soványan festesz, általában hígítod a festéked, ha kövéren festesz, lehet hígítás nélkül, közvetlenül a tégelyből vagy tubusból. Az impasto–festés pedig a szokásosnál jóval vastagabban felvitt, a felületből kiemelkedő festési módot jelenti. Ezzel a módszerrel izgalmas a textúra, vagy dinamikusabb, expresszívebb a folt, szinte dombormű jellege is lehet.
Dúsítókat ugyan vehetsz, de gondolj arra, milyen sokba jön a sokkal több festékkel együtt.
Egyébként pedig figyelj arra, hogy ne sok festéket kenj palettádra, mert a maradékot nehéz tárolni. De azért lehet, mert kapható, például összefűzött kicsi, lezárható tégelyecske-sor. Én például kis orvosságos fiolákban is szoktam maradék festékeket tárolni, vagy például egy absztrakt képet alkotok folyamatosan a maradékok egymásra kenésével.
Figyelem!
a) Alapozás és az első réteg hígabb, a következők lehetnek sűrűbbek, ellenkező sorrendben reped a festék.
b) Akrilra lehet olajjal festeni, fordítva nem. (Nekem már sikerült ilyen kísérletem a szakirodalommal ellentétben.)
c) Az olajképre, míg nem szárad meg, lehetőleg ne kenj új réteget, mert összekutyulódnak, és lekaparhatod ezt a furcsa színhozadékot, kotyvalékot egy festőkéssel.
1. Ecsetek: szintén sokfélék: az olcsótól a drágáig. Számozva vannak a vastagságuk szerint: kis szám, kicsi felület, nagy fordítva. Van kerek, ill. hegyben végződő és lapos ecset. Van rövidebb nyelű és hosszabb. A legyezőszerű ecsettel jól lehet lazúrozni. Akril ecset: általában kerek vagy hegyes, a jó. Olajhoz inkább hosszú nyelű, sörte, élben végződő lapos, ami egyébként jó akrilhoz is. Érdemes venni egy-egy sorozat készletet mindkettőből. Mindegy, hogy szőr vagy műanyag. Kezdésnek nem kell drága. Lehet festőkéssel, puha ronggyal, ujjunkkal is felvinni festéket.
2. Paletták: bármilyen jó, ami kapható, de egy lapos porcelántányér vagy egy darab sík üveglap is megfelel olajhoz. Akrilhoz inkább javaslom a kazettás, egymástól elválasztható elemekből álló műanyag dobozt vagy palettát.
3. Asztal vagy állvány? Is-is. Bár rá kellene szokni a függőleges vagy döntött rajzolásra, festésre. Tanítómesterem szerint az asztallapján rajzolás vagy festés olyan, mintha tollbamondást írnánk. Nekem nagyon hamar sikerült átállnom a függőleges alkotómódra. Most már szeretem. Van néha az ALDI-ban vagy a LIDL-ben egy „olcsóbb” (5-7.000 Ft körüli) összecsukható és könnyű, szállítható állvány. Ezt érdemes megvenni. Otthon készített egyszerű és jó megoldásokat is láttam. Néhány Ft-ból egy ügyes embernek nem is kihívás az efféle munka. Nekem van asztali állványom is, de ez 14.000 Ft körüli, viszont csinos kis dobozkára összepattan és könnyen szállítható . A legmenőbb állványom is táska alakúvá lesz, vihető, de még drágább (háromszorosan.) Viszont én is áhítozom, egy műtermi fel-le mozgatható, gördíthető állványra. (Persze se pénzem, se műtermem nincs, hiába is vágyom rá.)
4. Szabadban vagy lakásban fessünk-e? Itt is, ott is. Nem igaz, hogy például csak azok a tájképek érnek valamit, amiket kint, a helyszínen festettünk. Számos nagy művész fotó alapján dolgozott – és belső ihletésből. Épp úgy igaz ez a modell utáni alakrajzokra és arcképekre is.
A FESTÉS FOLYAMATA
Az évek során sokat változott, és mindenkinek megvan a maga egyedi technikája. A 19. század előtt általában semleges, monokróm aláfestésre vitték fel az olajfestékes lazúrfestéket, átlátszó rétegeket. Az impresszionisták, akik már nem műteremben, hanem a természetben dolgoztak, ehelyett egyrétegű elsőfestéssel, a prímafestéssel kísérleteztek. Ugyanis gyorsan kellett dolgozni. Nem hagyták megkötni a festéket, a nedves foltra vagy mellé festettek, így a színek jobban hatottak egymásra. A részletek elnagyoltabbak lettek, derengőbbek, titokzatosabbak.
Egy technikát mutatok be.
Egyik önarcképem így készült fénykép alapján:
Kezdetben egy cm-es kockákat vonalaztam a kinyomtatott fotóra. Aztán rájöttem, hogy könnyebb egy sablont készítenem áttetsző fóliából, ami négyzethálós lett és vízszintesen és függőlegesen is megszámoztam.
Majd a nagyítás mértékének megfelelően a vásznat is bekockáztam halványan, de már az egy centiméter helyett 2 vagy 2 és fél centis nagyságú kockákra.
Azt mondják, hogy az arckép akkor szép, ha nagyjából akkora, mint az eredeti arc. Én 40X60-as vászonra festem az arcképeimet.
Kockáról kockára másolom át a vonalakat, a végén korrigálom, hogy valóban hasonlítson.
Utána magam elé helyeztem az eredeti képet, hogy lássam festéskor:
Ez volt a fotóm. 
Itt fehér a ruhám. De nem követtem szolgaian.
Sötét, erős kontrasztú a háttér, az sem kötelező.
Lágyabb, nem fotókeménységű képet akartam belőle csinálni.
A megrajzolt arc körvonalait megfestettem égetett sienna (barnás) és egy kis vörös, közepesen híg olajfestékkel. Legújabban már akrillal szoktam, hogy gyorsabban száradjon.
Sötétebben húztam a homloknál és a nyaknál, valamint a szemkontúrt is.
Eztán kiradíroztam a kockák vonalait. Egyébként, ha maradnak sem baj, mert mind az akril, mind az olaj elfedi ezeket.
A híg olaj egy kicsit elmaszatolja ugyan a ceruza-vonalakat, de a később rávitt festék már takarni fog.
A háttér tónusát kékre festettem, mert rózsaszín ruhát akartam a rózsaszínesebb archoz festeni. Fontos, hogy a háttér ne a kép végén készüljön el, hanem egyszerre. Az arc előfestésekor a csúcsfényeket és a kissé sötétebb tónusokat alapoztam meg.
A fotón vörösebb az arc, de ez az alapszín is változni fog majd. Egy kép készítésekor többször is átfestjük az alapszíneket.
Egy-egy festékréteg az összhatás miatt sokszor megváltozik.
Megfigyelhető, hogy a fej körül világosabb a kék szín, mint távolabb,
de még elég egyöntetű a foltja, csak a sarkokban markánsabb, mintegy
keretet adván a képnek.
Megfestettem a ruhát. Némi lila került árnyékként az ujjakhoz
és a nyak körül. Ne feketével árnyékoljunk ilyen pasztell színeknél! Hogy a kép összefogott legyen, az arcon is megjelent
egy-két rózsaszín folt, sőt a hajszálak között is.
A ruha még egységesen egy folthatású, nincsenek meg a részletek.
A száj színe, a rúzs már erős rózsaszín, ami kiindulási folt lesz a további színkezeléshez.
Tompítottam a haj mélyebb tónusait.
Több lilát és rózsaszínt vittem bele. Sárga és fehér jelzi a szőkét.
Az arcon most a rózsaszín erősebb tónusa árnyékol, és ennek megfelelően a ruha redőin is.
A kék szín is megjelenik a ruhán, valamint a hajon is. Így a ruha, az arc és a haj rózsaszín-lila-kék árnyalatai egyöntetűek lettek, és összefogják a portrét.
A végén a háttér is „foltosabb” lett. A sötétebb tónus ott jelenik meg, ahol ki kell emelni a portrét vagy a ruhát.
A pasztell-színek és a nem túl erős árnyékolás puhább, finomabb, lágyabb vonásokat eredményezett. Nem lett fotó! Fontos, hogy festménynek látsszék és ne felvételnek a portré! Az a festmény, ami annyira hasonlít, hogy szinte összetéveszthető a fotóval, az nem jó. Mesterem szerint szét kell az ilyet tépni.
Itthon a kép átmenetileg fekete keretbe került, de a szélesebb fehér paszpartú kiegyensúlyozta a világos és a sötét ellentétét.
PÉLDA A SZUBJEKTÍV SZÍNEKRE:
Nézzük meg a Budapest, II. kerületi Hűvösvölgyi úti Wallenberg-emlékmű színkezelését!
Jobbra fent a sötétkék fellegek borús, fenyegető színei a korra utalnak és a politikus körüli jelenlegi viharosabb, kevésbé egyértelmű megítélésekre. Ugyanezt mutatja a balról alulról bevetődő sötét árnyék is. Szerkezetileg átlósan ezek is összekötik a képet.
Az aranymetszési pont vonalában az aranyos–sárga fények vízszintesen ellentétei a komor hangulatnak. Napfény és derű, ami tiszteletet sugároz, ünnepélyessé teszi az emlékezést, amiként az emlékmű lábánál nyíló egy szál piros virág is a megbecsülő emlékezés jele.
UGYANAZ PASZTELLEL ÉS OLAJJAL:
a Budapest, XVII. kerületi Naplás-tó.
Több oldalról a helyszínen olajpasztell vázlatképeket készítettem. Ezek közül az egyik része az alatta látható akrilfestménynek.
Sűrű, síkos és a pigment anyaga olajjal kötött az olajpasztellnek. Ezért is tűnik mindkét kép festménynek.
Ugyanolyan puha folthatások jelennek meg bennük, élénkek a színek, az árnyékolás és a kontúrok, a vonalak is szinte cserélhetők lehetnének.
A különbség: az olajpasztell fényes, az akrilkép matt.
EGY PASZTELL, MONOKRÓM ARCKÉP:
Ez a portré kék kartonra fehér poralapú pasztellkrétával készült az öt éves Aletta lányomról.
A legfinomabb árnyalatokat kézzel eldörzsöléssel értem el. A kontúrosabb részek határozottabb, keményebb és élesebb vonalakkal készültek.
Nem kellett külön háttér, mert az a maga az alaplap. Így a kék-fehér szín a maga finomságával is kifejezi egy kislány ártatlan szépségét.
Válaszok a feltett kérdésekre:
Kedves Érdeklődők és Kérdezők!
Elnézést kérek, hogy eddig nem válaszoltam. Ígérem, ezután szorgalmasabb leszek. Köszönöm szépen a visszajelzéseket. Nagyon örülök, hogy sikerült közérthetően fogalmaznom, valamint, hogy szerény útmutatásom alapján képek készültek. Pedagógus vagyok, talán ezért tudtam jobban megmagyarázni a folyamatokat. Négy konkrét kérdésre válaszolok most:
1. (2015.03.01-én érkezett) Aletta lányom pasztellel készült képére vonatkozott, hogy tüntettem el a rácsokat. Nekem nem kellett eltüntetnem, mert szabad-kézzel rajzoltam fotóról. Ezt tudnám ajánlani másoknak is. A kék papírra halványan fehérrel és világos kékkel kezdtem rajzolni.
Ha azonban valaki a rácsos átmásolást választja, a grafitceruzával felrajzolt rácsvonalakat, és minden más, fölöslegessé vált vonalat, puha radírral lehet kiradírozni.A porpasztell kép alatt lehetőleg minél kevesebb grafit maradjon, mert a grafitréteg csúszós felülete nem tudja elég jól megtartani a pasztellport.( H.J.)
A 2. kérdés (ugyanezen napon született): A ceruzarajzokat hogy lehet pontosan átmásolni? Egy kicsit meg kell erősíteni, sötétíteni az eredeti kontúrokat, hogy átlátsszanak a papíron majd, utána pauszpapírra átrajzolni. Mivel így a kép fordítottját kapjuk meg, ezért a pauszt megfordítjuk és vastagabban - én például általában grafittal vagy puha ceruzával - áthúzzuk a kontúrokat, majd a fehér papírra tesszük, amin egyszerűen egy ceruzával végig megyünk a kontúrvonalon, s ha felemeljük róla a pauszpapírt, ott marad halványan az eredeti kép körvonala.
Bár a kérdés nem nekem érkezett, Emyvel megbeszéltük, hogy én is leírom ide, hogy hogyan szoktam a ceruza rajzaimat átmásolni.
A vázlatokat, és ceruza rajzokat eleve egy vékony papírra készítem el. A kész rajz hátulját, ott, ahol a másik oldalon a rajz található, besatírozom egy vastag, HB-s vagy 2B-s grafitrúddal, majd a besatírozott résszel lefelé fordítva a festővászonra, vagy az akvarell papírra fektetem. Ezután az eredeti rajz főbb vonalait egy, már biztosan kifogyott, golyóstollal átrajzolom.
Van egy, még a fentinél is egyszerűbb módszerem. Egy pausz papír egyik oldalát teljes egészében besatíroztam egy grafitrúddal, és a ceruzarajz és a vászon közé téve, úgy használom, mint egy indigót.
( Horváth Júlia )
3. kérdés (2016.05.18.-án érkezett.) Milyen motívummal és technikával kezdjünk vászonra olajjal dolgozni? Egy egyszerű virág megteszi, aminek a szirmait könnyű árnyalni, aztán egy összetettebbel érdemes folytatni, amikor már az ecsetet érezzük és a színeket is kezdjük látni. Sok gyakorlással szépséges virágtabló kerekedhet ki, és egyre mutatósabbak is lesznek. Bármivel kezdhetjük: vékony-festéssel, vastagabbal, késsel felvíve, ujjainkat használva, kitörléssel, bárhogy. Próbáljunk ki minél többféle megoldást. Észre fogjuk venni egy idő után, hogy melyik lesz a "testhezálló".
A 4. kérdés (2016.10.21.-én érkezett): Hogy lehet az akril végleges színeit kiszámítani? Nem nagyon, csak ha előtte színskálánk van, de amint kevert színt használunk, már nem lesz ugyanaz, mivel a színek arányán óhatatlanul változtatunk. Szerintem nem "rondulnak be" a színek, csak eltérnek attól, amit szerettünk volna. Sebaj, bármikor ráfesthetünk újabb és újabb színfoltokat, vagy akár az egész képet átfesthetjük, nagyobb részleteket módosíthatunk, addig, amíg meg nem felel az ízlésünknek. Érdemes kísérletezni. Legfeljebb vastagabb lesz a festékréteg rajta, és ez sem nagy baj.
Még egyszer köszönöm a köszönő sorokat, és ezután igyekszem időben válaszolni mindenkinek. A "későn-kezdőket" pedig szeretném biztatni. Sohasem késő! Én is hat évvel ezelőtt kezdtem csak el festeni!
Ha tetszett a leírás, és te is szeretnél velünk együtt rajzolni/ festeni, olvasd el " Hogyan csatlakozhatsz " című oldalunkat is, és jelentkezz közénk az ott megadott módon!
Minden érdeklődőt szerettettel várunk!
©KÖKBT
|